2024. - Szilvásvárad - Négyesfogathajtó Világbajnokság

 

HUN

Miről is híres Szilvásvárad

Szilvásvárad az Északi-Bükk területén, a tengerszint felett mintegy 345 méteres magasságban található. Mellette a Szalajka-völgy a Bükki Nemzeti Park része, természetvédelmi terület. Szilvásvárad igen régi település. Környéke már a kőkorban is lakott volt, ahonnan például az Istállós-kői-barlang ásatások 35–40 000 éves leleteket hoztak napvilágra.

1666-ban a terület Keglevich Miklós gróf tulajdonába került. Ez idő alatt jelentek meg itt az első manufaktúrák. A Szalajka-völgyben keménycserépgyár és téglagyár, valamint üveghuták, vashámorok, hamuzsírfőzők üzemeltek. A Keglevichek idején épült a klasszicista stílusú Református kerektemplom, az új grófi kastély, valamint számos uradalmi épület.

A Keglevichek után Erdődy Rudolf lett a település birtokosa, majd 1900-ban a cseh lovag, Wessely vásárolta meg az ekkor Szilvásnak nevezett területet, ahová ipari létesítményeket telepített, úgy mint a Bélapátfalvi Cementgyárat, Szilvásra kőbányát, iparvasutat és mészüzemet. 

1906-ban a magyar királyi belügyminiszter a falu nevét Szilvásváradra módosította. 1914-től az új tulajdonos Pallavicini Alfonz Károly őrgróf lett. Ő építtette a katolikus kápolnát.

1948-ban a grófi birtokot államosították, a manufaktúrák megszűntek.

A lipicai ménest 1952-ben telepítették a Szilvásvárad fölötti Csipkéskútra.

1971-74-ben megépült a Szalajka-völgyben az erdei múzeum. 

1976-ban építették fel a Szalajka-völgy bejáratánál a lovas stadiont, majd 1980-ban a fedett lovardát, ahol azóta is minden évben lovas versenyeket rendeznek.

Szilvásvárad és a Lipicai ménes

Szilvásvárad ad otthont Magyarország egyik legnagyobb ménesének, a Lipicai ménesnek. A lipicai lovakat főúri szolgálatra tenyésztették, amelyről akciós mozgásuk és csodás szürke szőrük is árulkodik. A lipicai ló a királyok és királynők szolgálatában a pompát és a fényűzést volt hivatott emelni. A fajtára jellemző barokkos külső, az attraktív mozgás és a makulátlan "fehér" megjelenés egyedülálló látványt nyújt. Az 1952-ben alapított Szilvásváradi Állami Gazdaság, mai nevén Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad feladata a magyarországi lipicai törzstenyészet fenntartása. 1952-ben került a ménes mai tenyészhelyére, a Bükk-fennsíkra, ahol a természeti körülmények tökéletesen megfelelnek a fajta igényeinek. Jelenleg Szilvásváradon 70 anyakanca és fedezőmének biztosítják e páratlanul értékes fajta megőrzését. A jelenlegi lóállomány 250 körül alakul. A csikók 3 éves korukig Csipkéskúton, a Bükki Nemzeti Park kiemelten védett részén nevelkednek.

Fogathajtás

Hagyományainkban, mélyen gyökerező lovaskultúránkban világszerte igazi lovasnemzetként, a modern lovas kultúra egyik megteremtőjeként ismerik és ismerik el hazánkat. 

A kocsi és a szekér megjelenése, valamint elterjedése igen népszerűvé tette a kocsizást egész Európában. Különösen így volt ez Magyarországon, ahol úr és a paraszt egyaránt hódolt ennek a szenvedélynek. Az akkori rossz útviszonyok között bizony ügyesen kellett hajtania annak, aki sérülés nélkül akart célhoz érni. A nehezített körülmények között való utazás azt eredményezte, hogy a hajtás igazi mesterséggé fejlődött, amit lelkiismeretesen gyakorolnia kellett annak, aki időben és épen akart megérkezni.

Fogathajtó versenyek, távhajtó viadalok, fogat-kocsi-szépségversenyek már régóta ismertek, de a hajtósport versenyszabályai, mint a többi lovassportágakban, csak a két világháború között kristályosodtak ki és kerültek rögzítésre. A magyar fogathajtók, híven az ősi hagyományokhoz, 1930 óta megszakítás nélkül a világ legjobbjai közt szerepeltek a nagy versenyeken.

1984-ben Magyarország kapta meg a Négyesfogathajtó Világbajnokság rendezési jogát. A Rendező Bizottság és a Magyar Lovasszövetség ekkor már Kecskemét helyett Szilvásváradot jelölte ki a verseny helyszínéül. Az akkor 1800 főt számláló község jelentős állami támogatással sikeresen rendezte meg addigi fennállásának legnagyobb eseményét.

A versenyt rendkívüli mértékű előkészületek előzték meg. A világbajnokság rendezését közvetlenül szolgáló mintegy 20 létesítmény építésén és felújításán a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, valamint 30 külső kivitelező dolgozott. A lovaspálya teljes felújításon esett át, nézőterét ideiglenes dísztribünök felállításával 15 000 fő befogadására tették alkalmassá. Ezen túl korszerűsítették a helyi istállókat, amelyekben a rendezvény alatt összesen 235 fogatlovat helyeztek el, köztük nagy számban a 400 éves múltra visszatekintő fajtákkal.

Szilvásvárad és Eger vásárokkal, kiállításokkal, zenés-táncos műsorokkal, illetve különféle kulturális programokkal várta az idelátogatókat. A helyi boltok a VB négy napjára meghosszabbították nyitvatartási idejüket, a Magyar Posta pedig az esemény tiszteletére alkalmi bélyeget bocsátott ki.

A bajnokságon 12 nemzet színeiben összesen 45 hajtó mérte össze felkészültségét és tudását. Az Amerikai Egyesült Államokból 4, Angliából 5, Ausztriából 1, Csehszlovákiából 5, Dániából 1, Hollandiából 5, Jugoszláviából 1, Lengyelországból 5, a Német Szövetségi Köztársaságból 5, Svájcból 2, Svédországból 4 fogat, illetve élve a Nemzetközi Lovasszövetség adta lehetőséggel 9 magyar hajtó képviselte hazánkat.

A korabeli szabályoknak megfelelően az első versenyszám két részből állt. Az egyik a bemutatás, a másik a díjhajtás. A bemutatás során a fogatok tisztaságát, eredetiségét, szépségét pontozták a versenybírók. A VB harmadik napján került sor a fogathajtás legnehezebb, egyben leglátványosabb versenyszámára, mely a 24 km-es maratoni akadályhajtás volt.

A maratonpályán bemutatott bravúros hajtások mellett az akadályokba szorult, felborult fogatok látványa is fokozta az izgalmakat. A versenyszámot végül két magyar hajtó, Bárdos György és Juhász László nyerte holtversenyben. Becslések szerint közel 50 ezer néző izgulta végig a futamot.

Hatalmas érdeklődés övezte a bajnokság negyedik napján induló, mindent eldöntő versenyszámát, az akadályhajtást is. A versenyzőknek ekkor egy 700 méter hosszú, 20 akadállyal ellátott pályán kellett eredményesen hajtani. Az izgalmakban bővelkedő versenyszámot végül Juhász Lászlónak sikerült alapidőn belül és hibátlanul teljesítenie, aki az újabb arannyal egyben a világbajnoki címet is elnyerte. Az egyéni versenyben Bárdos György ezüst-, Bálint Mihály pedig bronzérmet szerzett, amely teljesítményükkel ők is hozzájárultak, hogy a VII. Fogathajtó Világbajnokság csapatversenyében Magyarország az első helyen végezzen.

ENG

What Szilvásvárad is famous for

Szilvásvárad is located in the Northern Bükk, at an above sea level altitude of about 345 metres. Next to it, the Szalajka Valley is part of the Bükk National Park. Szilvásvárad is a very old settlement. Its surroundings were inhabited as early as the Stone Age, and excavations in the Istállóskő Cave, for example, have revealed 35-40 000-year-old archaeological objects.

In 1666 the area became the property of Count Miklós Keglevich. During this time the first manufactories appeared here. In the Szalajka valley there were hard tile factories and brickworks, as well as glassworks, ironworks and potteries. During the Keglevichs' period, the neoclassical Reformed church, the new count's castle and several manor buildings were built.

After the Keglevichs, Rudolf Erdődy became the owner of the settlement, and in 1900 the Czech knight Wessely bought the area then called Szilvas, where he established industrial facilities such as the Bélapátfalvi Cement Factory, a quarry, an industrial railway and a limestone factory. 

In 1906 the Hungarian Royal Minister of the Interior changed the name of the village to Szilvásvárad. In 1914, the new owner became Major Count Alfonz Károly Pallavicini. He had the Catholic chapel built.

In 1948, the count's estate was nationalised and the manufactories ceased to exist.

The Lipica stud was established in 1952 at Csipkéskút above Szilvásvárad.

In 1971-74 the Forest Museum was built in the Szalajka Valley.

In 1976, the equestrian stadium was built at the entrance to the Szalajka Valley, and in 1980 the indoor horse riding arena was built, where horse races have been held every year since then.

Szilvásvárad and the Lipica stud farm

Szilvásvárad is the home of one of the largest stud farms in Hungary, the Lipica stud farm. The Lipica horses were bred for noble service, as evidenced by their action movement and their beautiful grey coat. The Lipizzaner horse was destined for glamour and luxury in the service of kings and queens. The breed's baroque appearance, attractive movement and immaculate 'white' appearance make it a unique sight to behold. The State Farm of Szilvásvárad, now known as the State Stud Farm Szilvásvárad, was founded in 1952 to maintain the Lipizzaner pedigree in Hungary. In 1952 the stud was moved to its present home, the Bükk plateau, where the natural conditions are perfect for the needs of the breed. Currently, 70 mother and stud stallions are kept in Szilvásvárad to ensure the protection of this unique breed. The current horse population is around 250. The foals are reared until they are 3 years old in Csipkéskút, a highly protected area of the Bükk National Park.

Carriage driving

Deeply rooted in our traditions and equestrian culture, our country is recognised and acknowledged around the world as a true equestrian nation and one of the founders of modern equestrian culture.

The appearance and popularity of the carriage and cart made carriage driving very popular throughout Europe. This was especially true in Hungary, where both lords and peasants indulged in this passion. In the poor road conditions of the time, anyone who wanted to reach their destination without injury had to drive skilfully. Travelling in difficult conditions meant that driving had become a true art, which had to be practised conscientiously by anyone who wanted to arrive on time and in one piece.

Driving competitions, endurance events, carriage-driving beauty contests have been known for a long time, but the rules of driving competitions, as in other equestrian sports, were only clarified and fixed between the two world wars. Hungarian riders, true to their ancient traditions, have been among the world's best in major competitions without interruption since 1930.

Wellcome World Carriage Driving Championships Szilvásvárad - 17-20 August 1984.

In 1984, Hungary was awarded the right to host the Four-in-Hand World Championships. The Organising Committee and the Hungarian Equestrian Federation then chose Szilvásvárad instead of Kecskemét as the venue. The village, which had 1800 inhabitants at that time, successfully organised the biggest event of its existence with considerable state support.

The competition was the result of an extraordinary amount of work. The Mátra Forest and Wood Processing Farm and 30 external contractors worked on the construction and renovation of some 20 facilities directly serving the World Cup. The racecourse has been completely renovated and its spectator area has been made suitable for 15 000 people by installing temporary stands. In addition, the local stables were modernised and 235 horses were placed in them during the event, including a large number of 400-year-old breeds.

Szilvásvárad and Eger welcomed visitors with fairs, exhibitions, music and dance performances and various cultural programmes. Local shops extended their opening hours for the four days of the World Cup, and the Hungarian Post Office issued a special stamp in honour of the event.

A total of 45 drivers from 12 nations competed in the championships. 4 riders from the United States of America, 5 from England, 1 from Austria, 5 from Czechoslovakia, 1 from Denmark, 5 from the Netherlands, 1 from Yugoslavia, 5 from Poland, 5 from the Federal Republic of Germany, 2 from Switzerland, 4 from Sweden and 9 Hungarian riders took advantage of the opportunity offered by the International Equestrian Federation to represent Hungary.

According to the rules of the time, the first event consisted of two parts. One was the presentation and the other the driving of the trophy. During the presentation, the judges scored the cleanliness, originality and beauty of the carriages. On the third day of the World Championships, the most difficult and most spectacular event of the competition was the 24 km marathon driving event.

In addition to the brilliant drives on the marathon course, the spectacle of the overturned cars caught in obstacles added to the excitement. In the end, the event was won by two Hungarian drivers, György Bárdos and László Juhász, in a head-to-head tie. It is estimated that nearly 50,000 spectators watched the race.

The all-important event on the fourth day of the championships, the driving race, was also very popular. The competitors had to drive successfully over a 700 m long course with 20 obstacles. The exciting event was completed in time and without any mistakes by László Juhász, who won another gold medal and the World Championship title. In the individual competition, György Bárdos won silver and Mihály Bálint bronze, both of whom contributed to Hungary's first place in the team competition at the VII World Driving Championships.