Bemutatkozás

 Szeretek az embereknek élményt adni

Amikor a főiskolára jelentkezésnél megkérdezték tőlem, hogy miért szeretnék szállodában dolgozni, akkor azt mondtam, hogy azért, mert szeretek az embereknek élményt adni,  szeretek velük foglalkozni, boldoggá tenni a pihenésüket. Akkor azt gondoltam, hogy ezért biztos nem fognak felvenni, hiszen ilyet mindenki mondhat. De felvettek, és a mai eszemmel már tudom, hogy ezek olyan kijelentések, amelyek egy szakember szívét azért meg tudják dobogtatni.

A nevem Bukovenszki Vivien. Egy kis városban, Kazincbarcikán születtem, olyan környezetben, aminek tulajdonképpen semmi köze nem volt a turizmushoz. 10 éves koromig éltem itt. Az angol nyelvet viszont már itt, kisiskolás koromban elkezdtem tanulni.

10 évesen Szilvásváradra költöztem szüleimmel és testvéremmel. Ez egy teljesen más világ volt. Jöttek a kirándulók százával, rengeteg rendezvény volt a Szalajka-völgyben, ami maga a csoda.

Középiskolába Egerbe, egy 5 éves gimnáziumba vettek fel, ahol nagyszerű tanárok segítségével elsajátítottam az angol nyelv tudását. Végül elérkezett az az időszak, amikor diákként azon gondolkodtam, hogy jó lenne valami nyári munkát találni. Egy nagyon kedves ismerősöm segítségével végül bejutottam Szilvásváradra, az akkori Hunguest Hotel Kastély üdülőbe. Életem legnagyobb és egyben legmeghatározóbb döntését hoztam. Először takarítónőként dolgoztam recepcióra kerültem. Érettségi előtt ez egy végtelenül megtisztelő feladat volt akkor, hogy a majd 300 egységgel gazdálkodó szállodát és vendégeit recepciósként szolgálhattam. Azt hiszem abban az időszakban szerettem bele az egész szakmába és szeretem mai napig is.

Eger után Salgótarján volt a következő állomás, ahol az idegenforgalmi menedzser szakra jártam. Innen már egyenes út vezetett ahhoz, hogy a szállodaiparral szeretnék hosszú távon is foglalkozni.

Még egy jó ideig Szilvásváradhoz kötött családom és a munkám. Húsz évesen vezettem először egy egységet és nagyon büszke voltam rá, hogy egy budapesti szakemberekből álló cég engem bízott meg az üzletük vezetésével. Közben sok mindenbe belekóstoltam. A recepció mellett dolgoztam felszolgálóként, de például dolgoztam egy diszkó pultjában is. Azt gondolom, hogy ez a sokrétű tapasztalat kellett ahhoz, hogy most az legyek, aki vagyok. Szeretem és tisztelem ezt a szakmát, illetve a benne dolgozó embereket. Ez az én világom.

Szilvásvárad után dolgoztam Szigetszentmártonban, valamint Balatonfüreden, végül, ha már az élet úgyis olyan nagy rendező, úgy hozta, hogy Budapesten kötöttem ki. 2008-at írunk, hatalmas a válság. Miért is ne ilyenkor váltana az ember. Értékesítési vezető lettem. Megismertem a szakma egyik legmélyebb és most már az általam legjobban kedvelt bugyrát. Nagy küzdelem volt megismerni a pesti világot, aazt az üzleti stílust, amely egy vidéki ember számára hatalmas kihívást jelent. Később már volt olyan időszak is, amikor egyszerre 10 szálláshelyet értékesítettem vezetőként és nagyon szerettem. Hatalmas kihívás volt, de nagyon szerettem. De akkor elég lett belőle…

Újabb válság újabb váltással… 2020. a turizmus fekete éveként vonult be a világtörténelembe. Nyilván nem csak a turizmust érintette, de én ebben éltem, ebben mozogtam. Akkor éppen egy új kihívás elé néztem. Így utólag visszagondolva viccesen hangzik már, de az egyik utazási irodás partnerünk mondta azt nekem akkor, hogy ki más vállalna be egy szálloda nyitást a COVID kellős közepén, ha nem te, Vivien. Bevállaltam, és nagyon nem volt egyszerű, de egy olyan támogató közegbe kerültem, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok. A Skanzen Hotelt nyitottuk. 2020 március 16-án lett volna a nyitás időpontja, 2020 március 15-én lezárták az egész országot… az egész világot. A szállodát végül három évig vezettem. De tovább kellett lépnem és valami azt súgta, hogy újra Budapesten kell tanyát vernem.

Most itt vagyok. Egyrészről apartmanokat üzemeltetek. Másrészről szálláshelyeket auditálok. És harmadrészről a saját vállalkozásomat vezetem. Mindháromra nagyon büszke vagyok. Ezenközben egyetemre járok és sales és marketing automatizációt tanulok. 

Célom az, hogy Magyarországot meg tudjam én is mutatni annak a megannyi turistának, akik azért jönnek ide, hogy valami nagyszerűt, valami tökéleteset, valami imádnivalót kapjanak ebből az országból.